A szén-dioxid, a metán és a nitrogén-oxid légköri koncentrációja az utóbbi 800 000 év viszonylatában példa nélküli szintre emelkedett. Csak a szén-dioxid önmagában 40%-os növekedést mutat az iparosodást megelőző időszakhoz képest, köszönhetően a fosszilis üzemanyagok felhasználásából eredő emissziónak, illetve a földhasználati változásoknak. A globális felmelegedés korlátok közé szorítása egyebek mellett azon is múlik, hogy milyen pontosan vagyunk képesek megbecsülni az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét. A földi klímarendszerre hatást gyakorló szén-nitrogén körforgásra vonatkozó ismereteink napjainkban is hiányosak. Ezért alapvető fontosságú, hogy ezen jelentős üvegházhatású gázok mennyiségi paramétereit pontosabban lehessen meghatározni, valamint hogy olyan módszerek és technológiák fejlesztésére kerüljön sor, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a legnagyobb kibocsátók esetében pontosan lehessen megbecsülni, illetve igazolni a szén-dioxid, metán és nitrogén-oxid kibocsátásának mértékét.

A tervezett tevékenységeknek a légkörben jelenlevő szén-dioxid, metán, valamint nitrogén-oxid mennyiségének sokkal pontosabb meghatározását kell előmozdítaniuk Európa területén, regionális vagy kontinentális léptékben, mindezt a legkorszerűbb módszerek, modellek és eszközök alkalmazásával, a megfigyelő hálózatok (felszíni vagy műholdas) szolgáltatta adatok felhasználásával.