Az elektrolit anyagok körében három domináns kategória látszik körvonalazódni:

• inorganikus elektrolit anyagok
  • inorganikus kristályanyagok (például perovszkitok, gránátok, szulfidok, Nasicon, amelyek a szilárd elektrolitok és eletródák közötti reakcióképességből kifolyólag a cella-összeszerelés és/vagy ciklusok során problémákat okoznak, például a határfelületek közötti magas ellenállással és a gyenge határfelületi kapcsolatokkal);
  • inorganikus amorf anyagok (például LiPON, üveg-oxidok);
• szilárd polimerek/polimerikus anyagok (például az alacsony ionvezető képességgel, elektrokémiai stabilitással, nem megfelelő üzemi hőmérséklettel és lítium dendritekkel jellemezhető polietilén-oxid, PIL);
• valamennyi szilárdtest hibrid rendszer (például, amelyeket magas feszültség mellett a polimerek alacsony stabilitása jellemez, és/vagy a kompozit anyag határfelületének egyes részleteire és viselkedésére vonatkozó ismeretek).

A szilárdtest-technológiát két algenerációba sorolták egy közelmúltbeli javaslat szerint:

• 4a generáció: hagyományos Li-ion anyagokon alapuló technológia (a fejlesztést 2020-2022-re kell megvalósítani);
• 4b generáció: anódként a Li-fém alkalmazásán alapuló technológia (a fejlesztést 2025-2030-ra kell megvalósítani).

A felhívás célja az elektrolit anyagok fent említett három fő típusának fejlesztése, beleértve az úgynevezett „posztlítiumion akkumulátorok” szilárdtest-akkumulátorait is (4a és 4b generáció), mint például Li-S és Li-levegő akkumulátorok).

A munkának az alábbiakra kell kiterjednie:

• cellaterv készítése;
• a problémák azonosítása és megoldási javaslatok kidolgozása a kifejezetten javasolt elektrolit anyagok optimális funkcionalitását akadályozó tényezőkre, az elegy, a felület, a határfelület és a kristályhatár szintjén;
• mélyreható határfelület-optimalizáció, -karakterizáció és -integráció, beleértve a többléptékű modellkialakítást, amely különösen a szilárdtest-akkumulátor rendszer határfelületeit érintő ionátviteli folyamatot jellemző problémákra irányul;
• magasfeszültségű elektróda anyagokkal való alkalmazhatóság demonstrációja, ahol lehetséges;
• szellemi tulajdonjogok védelme és know-how létrehozása; a jelenleg legkorszerűbb kutatási és innovációs eredmények és a szabadalmak alapos elemzése és jellemzése.

A fejlesztett megoldás a projekt kezdetekor a TRL3, a projekt zárásakor a TRL6 szintet kell, hogy elérje.