A fizikai közlekedési eszközök, mint például az infrastruktúra vagy a járművek egyesítése a digitális platformmal a dolgok internete és big data alkalmazások révén óriási lehetőségeket nyit meg az új közlekedési szolgáltatások, az üzleti/működési modellek és társadalmi innovációk fejlesztése terén. Ezt példázza az olyan szolgáltatások gyors fejlődése, mint például a multimodális útvonaltervezők, a közlekedési vállalatok, a mobilitás mint szolgáltatás, az igény szerinti tömegközlekedés, a légitársaságok új kiegészítő termékei, a helymeghatározás és nyomon követés különböző formái és még sok egyéb.

A digitális alapú szolgáltatások és alkalmazások nemcsak a társadalmi innováció alapjául szolgálnak a mobilitás terén, hanem az állampolgárok részére is egyre növekvő mértékű személyre szabott valós idejű információt és nagyobb választékot is biztosítanak. Ez pedig utasok számára kényelmesebb, gyorsabb, továbbá jobban kontrollálható utazást eredményez. Hosszú távon a közlekedés digitalizálása a teljes mértékben személyre szabott szolgáltatások és kereskedelmi ajánlatok kialakulásához vezet. Ennek ellenére fontos és gyakran figyelmen kívül hagyott szempont a felhasználói hatás, továbbá a felhasználók új lehetőségek kihasználására irányuló képessége és hajlandósága. A digitális technológia előnyeinek a kiaknázása érdekében sajátságos készségekre, hajlandóságra és képességekre, valamint a digitalizált utazási ökoszisztéma aktív résztvevőjeként egy új szerep betöltésére van szükség. A legfontosabb kihívás ezért annak biztosítása, hogy a társadalom minden tagja részesülhessen a digitalizálás előnyeiből. Ehhez jobban meg kell érteni a különböző felhasználók, különösen a kirekesztéssel fenyegetett állampolgárok, például az idősek, az alacsony jövedelműek, a fogyatékkal élők vagy a migránsok igényeit és attitűdjeit.

A pályázatoknak foglalkozniuk kell egy vagy több témával az alábbiak közül:

• a digitális alapú mobilitási megoldások felhasználókkal szemben támasztott követelményei főbb jellemzőinek azonosítása;
• a közlekedési szolgáltatásokat felhasználó valamennyi társadalmi réteg – különösen a kirekesztéssel fenyegetett állampolgárok – szükségleteinek és attitűdjeinek azonosítása a digitalizált közlekedési ökoszisztémában, figyelembe véve az interperszonális és intraperszonális (folyamatosan ugyanarra a személyre vonatkozó) különbségeket (kor, kultúra stb.);
• a különböző felhasználókat a digitális mobilitás alkalmazásában akadályozó tényezők, valamint az ezek megkönnyítését szolgáló ösztönzők azonosítása, beleértve a társadalmi innováció lehetőségét;
• a felhasználók elvárásainak vizsgálata a közlekedési zavarok esetén (például szélsőséges időjárási körülmények, az emberi tevékenység által okozott vagy technikai jellegű veszélyforrások miatt);
• a nemekkel kapcsolatos különbségek vizsgálata a digitális alapú közlekedési termékek és szolgáltatások alkalmazásában;
• a közlekedés digitalizációjából származó előnyök teljes mértékű kiaknázásához szükséges készségek és stratégiák azonosítása, a digitális kirekesztés, illetve a társadalmi és térbeli értelemben vett digitális szakadék kialakulásának elkerülése érdekében;
• az új mobilitási megoldások és társadalmi innovációk elfogadásával kapcsolatos különbségek és sajátosságok elemzése a tagállamok reprezentatív mintája alapján, a felhasználók körében való elterjedésük, valamint a szolgáltatásnyújtás tekintetében;
• ajánlások megfogalmazása a politikaalkotás, valamint az inkluzív digitalizált közlekedési rendszer és az ahhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások megtervezését támogató gyakorlati alkalmazások számára, az adatvédelmi és kiberbiztonsági kérdések megfelelő figyelembevételével.

A kutatásokat adott számú, a szolgáltatók és a végfelhasználók részvételét biztosító esettanulmány keretében szükséges validálni kísérleti demonstrációk, vizsgálatok és tesztek segítségével.