Az energiahatékonyságra a pénzügyi szektor még nem tekint vonzó befektetési lehetőségként, amely akadályozza a projektgazdák saját tőkéjében és a rendelkezésre álló közforrások kiegészítéseként a külső magánforrások felhasználásának lehetőségét. Az energiahatékonysági beruházási projektek esetében a tényleges energia- és költségmegtakarítások releváns statisztikai adatainak hiánya, valamint a késedelmi kamatráták miatt a pénzügyi intézmények az energiahatékonysági befektetések esetében magas kockázati felárat alkalmaznak.

Az energiahatékonyság magas tranzakciós költséggel jár a kisebb befektetések esetében, ami szintén elrettentő hatású.A műszaki és jogi szabványosítás fokozott alkalmazására van szükség a befektetési értéklánc valamennyi lépéséhez kapcsolódóan, a tranzakciók egyszerűsítése, és a pénzügyi intézmények bizalmának növelése érdekében.A projektek szabványosításának hiánya megakadályozza az energiahatékonysági eszközök (hitelek vagy saját tőke) értékpapírosítását is, így a pénzügyi intézmények nem tudják adósságukat viszonteladás formájában a tőkepiacokon értékesíteni.

Miközben az energiahatékonysági befektetések általában csak az energiaszámlák csökkentésével kerülnek visszafizetésre, egyre több bizonyíték utal arra, hogy a nem energetikai előnyök kulcsfontosságú szerepet játszanak az energiahatékonysági befektetési döntésben. Jó példa erre többek között az épület megnövekedett értéke, az épületek alacsonyabb üresedési vagy bérlő forgalmi rátája, stb. Az adatok összegyűjtése és pénzben történő kifejezése segítségével szükség van ezen előnyök számszerűsítésére, ezáltal pedig a finanszírozók által az energiahatékonysági befektetések értékelésére használt paraméterek meghatározására.

A pályázatok keretében az alábbi kérdések közül legalább az egyikre szükséges összpontosítani:

• a fenntartható energiabefektetések szabványosításának és benchmarking kereteinek kialakítása, demonstrációja és elterjesztése. Ide tartozó eszközök például, de nem kizárólagosan, a címkézési rendszer, projektminősítő módszerek és kockázatértékelő eszközök, a vagyoni eszközök szabványosított jogi és pénzügyi keretei (hitelek, garanciák, energiateljesítmény szerződések), melyek az energiahatékonyságon alapuló pénzügyi termékek esetében támogatják az értékpapírosítás folyamatát. A pályázatok szélesebb megközelítési keretbe történő integrációja elvárás, a társadalmilag felelős befektetés az energiaösszetevőre kell, hogy összpontosítson;
• kapacitásépítés bankok, befektetők számára nemzeti és helyi szinten, különösen a fenntartható energiabefektetések biztosítására;
• az energiahatékonysági beruházások tényleges pénzügyi teljesítményére vonatkozó nagyméretű adatok összegyűjtése, feldolgozása és közzététele, az egyes ágazatok (épületek, ipar, közlekedés stb.) energiahatékonysági tapasztalatainak feltérképezése érdekében;
• a nem energetikai jellegű előnyök projektértékelés során történő további felhasználása, különösen az építőipari ágazatban, amely a meglevő pénzügyi termékek továbbfejlesztéséhez, vagy új, célzott termékek kialakításához járul hozzá;
• intézményi befektetők (például állami nyugdíjrendszer) célbavétele, az energiahatékonysági területre irányuló befektetett forrásaik részarányának növelése, vagy speciális alapok/befektetési termékek létrehozása érdekében. Az energiahatékonyság portfólió kezelési stratégiákba történő integrációjának biztosítása intézményi befektetők és/vagy alapkezelők számára;
• az energiahatékonysági relevanciájú, felülvizsgált kockázati besorolások hatásának feltárása Bázel III és Szolvencia II pénzügyi rendeleteinek megfelelően.