Az éghajlatváltozás, illetve a veszélyes természeti jelenségek (árvizek, földcsuszamlások, földrengések, stb.) fokozott hatással vannak az európai történelmi városokra és településekre. A felkészültségüket segítő beavatkozások, illetve fenntartható újjáépítésük súlyos károk esetén egyaránt elengedhetetlenül szükséges identitásuk, valamint gazdasági, társadalmi és környezeti funkcionalitásuk megőrzéséhez annak érdekében, hogy történelmi értékeik a későbbi generációk számára is átadhatók legyenek.

A történelmi városokban és településeken az örökségvédelmi helyszínek speciális jellegzetességei (pl. művészeti érték, sűrűbb beépítettség, az anyagok és szerkezetek nagyobb fokú érzékenysége, a károsodott területek felmérésének nehézségei, az érintett közösségek magas, jelképes értéke, stb.) következtében, ugyanakkor meglehetősen nehéz és költséges bármiféle beavatkozást megvalósítani. Az ellenálló képesség tudáson és tényadatokon alapuló növelése, valamint a kapcsolódó újjáépítési megközelítések jelentős mértékben javíthatják a beavatkozások költséghatékonyságát.

A projekt keretében sor kell, hogy kerüljön a korábbi, európai és nemzetközi tapasztalatok és jó gyakorlatok áttekintésére, felhasználására, és annak bemutatására, hogy a történelmi városok és települések hogyan fokozhatják ellenálló képességüket, és válhatnak felkészültebbé a jövőbeli természeti csapásokkal szemben. A megvalósítás során annak vizsgálata is elvárás, hogy a „biztonságosabb újjáépítés” elve hogyan épülhet be a fenntartható rekonstrukció áramába az ellenálló képesség fokozása érdekében. A tevékenységek az alábbiakra kell, hogy kiterjednek:

• a történelmi településrészek ellenálló képességének növelése céljából információs modellek, stratégiák és eszközök fejlesztése, alkalmazása és validálása annak érdekében, hogy e városok meg tudjanak birkózni a katasztrófákkal, fel tudják mérni a biztonsági réseket, és sikerrel valósítsanak meg integrált rekonstrukciókat;
• az épületek, illetve a teljes történelmi városközpontok/települések éghajlatváltozással és más természeti veszélyekkel szembeni ellenálló képességét növelő, újszerű, költség-, erőforrás- és energiahatékony megoldások kísérleti tesztelése;
• tudományosan és tényekkel megalapozott kézikönyvek, valamint a közösségek részvételén alapuló modellek kialakítása helyi hatóságok számára a fenntartható rekonstrukciók végrehajtását illetően, új irányítási és pénzügyi modellek meghonosítása mellett;
• a történelmi városok és települések szempontjából releváns éghajlati, globális és környezeti változások, valamint kockázataik közvetlen és közvetett hatásainak előrejelzését támogató modellek fejlesztése;
• az Európa- és világszerte elérhető, jó gyakorlatok és tapasztalatok áttekintése, feltérképezése, illetve szisztematikus leírása tényeken alapuló, közösen elfogadott számítások alkalmazásával a kívánt rekonstrukciós körülmények megteremtése érdekében.

A megvalósítás során biztosítani szükséges a következő társadalom- és bölcsészettudományi szakterületek részvételét is: építészet, régészeti tudományok, kulturális antropológia, jog, közgazdaság, kormányzás, tervezés, kulturális és történettudomány.